Karate állások
Az állások alkalmazás technikailag igen jelentősek. Hiszen ezek teszik lehetővé, hogy mindig az adott helyzetnek megfelelően, ahhoz alkalmazkodva a számunkra előnyös pozícióba hozzuk a testet, rakjuk a súlypontot. Már a tanulás elején hangsúlyozni kell a helyes testtartást, a csípő, a gerinc és a fej helyzetét.
Az állásokat, készenléti (yoi dachi), iskola vagy tanulo (kihon dachi) és küzdő (kumite dachi) állásra csoportosítjuk.
Készenléti állás.
Yoi dachi: Ebből az állásból indul ki minden. Természetes állás.
Formája: Vállszélességű terpeszállás a lábfejek előre néznek és külső láb élek párhuzamosak. Enyhén hajlított térddel és a hajlítás mértéke nadrágon keresztül nem észre vehető. Egyszerűségéből adódik a nehézsége. Ebben az állásban egyszerre van jelen a sanshin és a sochin érzet. A test egyenlő mértékben terheli a két lábat. A súlypont a két lábfej között és a két koshi metszés-pontjában helyezkedik el.
Iskola vagy tanuló állások (Kihon dachi).
Ide tartoznak:
zenkutsu-,
kokutsu-,
kiba-,
shiko
sochin-,
hangetsu-,
sanshin-,
neko ashi-,
teiji-,
heisoku,
mossubi,
kosa- dachik.
Ezen állások főbb szerepe, hogy a lábakat felkészítsék és erősítsék a kimute dachira, a gyakorlati alakalmazásra. Továbbá, el nem hanyagolható szerepük az egyensúlyérzék javítása, fejlesztése és a helyes testtartás kialakítása.
Két fő csoportjuk van, a Sanshin és a Sochin állások.
Sochin állások:
Jellegzetessége a boltozatosság. Ezen állásokban olyan érzete van a gyakorlónak, mintha tartaná az eget. A súlypont alacsonyan van. Ezek az állás típusok mind egy magasságban vannak. Tulajdonképpen ezen állások erősítik meg, készítik fel a lábakat és javítják a testtartást.
A Sochin csoportba tartoznak:
Zenkutsu dachi,
Kokutsu dachi,
Kiba dachi,
Shiko dachi,
Sochin dachi.
Zenkutsu dachi.
Formája: Egy váll szélességű, a hossza pedig, kétszeres vállszélesség. A felsőtest, a haladási irányra merőlegesen helyezkedik el. A súly 60 százalékban az első lábon (ami a tartó láb) van, míg a hátsó láb 40 százalékban terhelődik (ami támasztó láb). Akkor lesz helyes az állás, ha a lábfejek előre néznek és tartó láb térde a lábfej felett, helyezkedik el, a hátsó láb nyújtott. Ebből a helyzetből lesz gördülékeny a haladás. Ezzel az állással jellemzően előre és hátra tudunk haladni. Ebben a két irányban a legerősebb és stabilabb, míg oldal irányból gyenge az állás. Szemből nézve az állás egy egyenlőszárú háromszöget mutat.
Kokutsu dachi.
Formája: Gyakorlatilag nincs szélessége. A felsőtest a haladási iránnyal párhuzamosan helyezkedik el. A súly 70 százalékban a hátsó lábon van (ami a tartó láb) és csak 30 százalékban van az első lábon (ami támasztó láb). A lábfejek 90 fokos szöget zárnak be. Hossza kicsit rövidebb a zenkutsu dachiénál. A hátsó láb hajlítva, míg az első láb csak kissé hajlított. Az első láb kis mértékű hajlítás két jelentős okból indokolt. Az első, hogy gördülékenyebb a mozgást segíti, míg a másik egészségi ok. Nincs feszítve a térd izület, és ha támadás éri esélyt adunk arra, hogy térd izület károsodását elkerüljük. Fontos, hogy az izületek feszítettségét elkerüljük és nem csak az állásoknál. Alkalmazási lehetősége a keskeny, szűkhelyek, helyzetek ott, ahol viszonylag kevés hely áll rendelkezésre. Oldal irányban a legerősebb és stabilabb, míg a testre merőleges irányból gyenge az állás, gyengébb, mint a zenkutsu dachi.
Kiba dachi.
Formája: A lábfejek iránya és helyzete hasonlít a készenléti álláshoz, viszont hosszúsága kétszerese a vállaknak. Nincs szélessége. Lovagló helyzethez hasonlít. A felsőtest a haladási iránnyal párhuzamosan helyezkedik el. A lábak terhelése egyenlő mértékű. Térdek előre néznek, és kissé befele dőlnek. A súlypont a két lábfej között és a két koshi metszés-pontjában helyezkedik el. Ebben az állásban nagyon észre vehető, ha rossz a testtartás (például a fenék kitolás). Ezt az állás csak úgy, mint a kokutsu dachit a keskeny, szűkhelyeken, helyzetekben ott, ahol viszonylag kevés hely áll rendelkezésre, a mozgásra. Oldal irányú haladáskor alkalmazzuk. Oldal irányban a legerősebb és stabilabb, míg szemből, a testre merőlegesen minden szempontból gyenge az állás.
Shiko dachi.
Formája: Annyiban tér el a kiba dachitól, hogy a lábfejek nem párhuzamosak, hanem kifele néznek, és megközelítőleg negyvenöt fokban fordulnak el a felsőtesttől, a test függőleges tengelyétől.
Sochin dachi:
Formája: Szélesség, hosszúsága és a súlypont elhelyezkedése megegyezik a zenkutsu dachiéval. Tulajdonképpen egy, a haladási irányra ferde shiko dachi. Az elől lévő láb lábfeje a haladási irányba néz, míg a hátsó láb lábfeje merőleges rá. Ha megfelezzük az állást, akkor az eleje zenkutsu dachi míg a hátulja kiba dachi. A felsőtest viszont, csak úgy, mint a zenkutsu dachinál, a haladási irányra merőleges. Az állás szemből és hátulról a legerősebb, legstabilabb. Szemből, a nyitott oldal felől, és a vele ellentétes irányból, viszont instabil és gyenge.
Sanshin állások:
Jellegzetessége az összehúzottság, a térdek és a combok egymáshoz közelítése. A súlypont itt magasabban van, mint a sochin állásoknál. Ezek az állások csak akkor lesznek megfelelőek és könnyen tanulhatóak, ha Sochin állások berögzültek, elsajátításra kerültek. Az előző állások a lábak erősítését a megfelelően stabil testtartást eredményezik, ezzel megalapozva azt a kondíciót, ami a Sanshin állásokhoz kell. A Sanshin állások leginkább az egyensúlyérzéket fejlesztik.
A Sanshin csoportba tartoznak:
Hangetsu dachi,
Sanshin dachi,
Neko ashi dachi,
Kosa dachi,
Heisoku,
Mossubi,
Teiji dachi.
Hangetsu dachi.
Formája: Hasonlít a Sochin dachira elhelyezkedésében és méreteiben. A különbség abból adódik, hogy itt a lábfejek befele fordulnak és a térdek is egymás felé néznek. Az állás szemből és hátulról a legerősebb, legstabilabb. Szemből, a nyitott oldal felől, és a vele ellentétes irányból, viszont instabil és gyenge.
Sanshin dachi.
Formája: Tulajdonképpen egy rövid hangetsu dachi. Egy lábfej hosszal van előrébb az első láb. Szélesség egy vállszélességgel egyezik meg. Súlypont középen van.
Neko ashi dachi.
Formája: Rövid és szűk állás. A támasztó láb egy lábfejnyi távolságra van a tartóláb előtt. A terhelést a hátsó láb kapja (telitalpon), míg az első láb csak koshival érinti a talajt. A lábfejek előre néznek. A lábak hajlítottak. Olyankor alkalmazzuk mikor kevés talajfelület áll rendelkezésre.
Kosa dachi.
Formája: Ez is egy szűk rövid állás. A támasztó láb a tartóláb mögött keresztben helyezkedik el, szorosan a mellett, úgy, hogy mindkét lábfej előre néz. A terhelést az első láb kapja (telitalpon), míg a hátsó láb csak koshival érinti a talajt. A lábak hajlítottak. A combok zártak. Ezt is olyankor alkalmazzuk mikor kevés talajfelület áll rendelkezésre.
Heisoku dachi.
Formája: Teljesen zárt állás. A lábak egyenlő mértékben kapják a terhelést. Mivel magas állás ezért instabil és gyenge minden irányban. Ebből adódik előnye, hogy ebből az állásból könnyedén tudunk helyzetet változtatni.
Mossubi dachi.
Formája: Zárt állás ugyan, de a lábfejek negyvenöt fokos szöget zárnak be úgy, hogy a sarkak összeérnek. Köszönő állás. Leggyakrabban köszönéskor és tiszteletadáskor használjuk.
Teiji dachi.
Formája: A lábfejek T betűt alkotnak oly módon, hogy a támasztó láb egy lábfejnyivel előrébb helyezkedik el és a haladási irányba néz, a tartó láb pedig merőleges a haladási irányra.
Küzdő állás (kumite dachi).
Fudo dachi.
Rugalmas állás. Ebben az állásban a legmozgékonyabb a test. A súlypont középen helyezkedik el, egyformán terhelve az első és hátsólábat. Rugalmassága abból adódik, hogy a földdel a sarok, szinte alig érintkezik. A láb a lehető legkisebb stabil felületen a koshin támaszkodik. A térdek hajlítva vannak, a lábfejek előre néznek. Egy váll széles és másfél vállszélesség a hossza. Kezdetben. Mert a fudo dachi legföbb jellemzője, hogy minél gyakorlottabb az ember annál inkább „átíródik”-„átszabódik” az alkalmazójának testére, annak adottságaihoz idomulva.